Korfu - történelem
A régészeti kutatások alapján
Korfu már a csaknem három évezrede (Ie: 7. század) lakott sziget. A kezdeti időkben a lakosságot Föníciaiak is alkották, és
Korfu már ekkor kiemelten fontos kereskedelmi csomópontnak számított.
Az első görög lakosok az ie. 8. században érkeztek a szigetre, elsőként Evia-ból, akiket Korinthoszi menekültek követtek kolóniát alapítva.
A főváros a kezdetektől fogva komoly kereskedelmet folytatott az Adria térség népeivel, komoly gazdasági szerepet vívott ki magának, erős flottával, amely egyenes úton vezetett az önálló városállammá válásához, Korinthosztól történő elszakadáshoz. Ez a múltban komoly incidenseket okozott a két város között.
Korfu Athénnal is szövetségre lépett egy fontos ütközetet megelőzően, és ez a gyümölcsöző kapcsolat csaknem egy évszázadig működött, amikor is ie. 338-ban Makedóni seregei vonták ’védelmük alá’
Korfu szigetét. Ie 300 környékétől aztán folyamatosan, felváltva ostromolták a Spártai, Illír, és végül a Római hadak. Ebből a versenyfutásból a rómaiak kerültek ki győztesen és ie 229-től isz. 337-ig, vagyis csaknem 570 éven keresztül
Korfu urai voltak.
A római uralom évei alatt
Korfu bizonyos szintig megtarthatta függetlenségét, cserébe stratégiai fontosságú kikötőjéért, melyet a római flotta előszeretettel használt. A római utak, és fürdők ma is megtekinthetőek a szigeten.
Isz. 40 környékén Jaszón, és Szosszipatros, Szent Pál két tanítványa a kereszténység magvait is elvetette
Korfun.
A római uralmat a bizánci birodalom fennhatósága követte, mely a sziget történelmének egyik legvéresebb korszaka. Az 1267-ig tartó időszakban
Korfu kalózok, gótok, és szaracénok folyamatos támadásait szenvedte el. A szigeten ekkortájt számos torony épült védelmi célokból, köztük a
Kassiopi erőd is.
A bizánci birodalmat a normann, majd a velencei uralkodás követte.
1267-ben a normann uralom idején Anjou Károly francia király kiűzte a görögkeleti kereszténységet a szigetről, bevezette a katolikus hitet, a bizánci templomokat katolikus templomokká alakítatta.
1386-ban Velence uralta a szigete, és ez a korszak egészen 1797-ig tartott. Ekkor Bonaparte Napóleon elfoglalta Velencét, és
Korfu a Francia fennhatóság alá került. 1799 az egyesült Orosz, Török és Angol flotta lerohanta szigetet, majd miután Mandouki kikötőjében végeztek a város teljes lakosságával az egész szigetet, elfoglalták. Az ezt követő évtizedek, melyek angol uralom alatt zajlódtak a fejlődés évei voltak. Új utak épültek, megújult a vízhálózat, a görög nyelv lett a
Korfu hivatalos nyelve és 1824-ben itt nyílt meg Görögország első egyeteme.
A huszadik században
Korfu komoly szerepet játszott mindkét világháborúban, melyek sajnos nehezen gyógyuló sebeket hagytak a szigeten. Egy 1943-as német bombázásban mind a Ion Akadémia, mind a
Korfui nagykönyvtár, mind pedig a sziget színháza porig égett, ám a háború után újjáépültek.